Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért. Ez a baj. Ahogy a keleti bölcsesség mondja: a nem tudás az egyetlen bűn - ami lehet súlyos is, bocsánatos is, mindegy.
Amíg nem érted, benne vagy, és addig ismételed, míg meg nem érted az okát. Abban a pillanatban, amikor felvillan benned a megértés fénye - lehull rólad az átok, megszűnik a nyomás, és más emberré válsz.
Így vagyok én is, te is, és túlzás nélkül mondhatom, ez a mondat mottója lehetne minden történelemkönyvnek. Így van az egész emberiség. Úgy működünk, mint egy számítógép. Ismétlünk, ismétlünk, ismétlünk.
Ha változtatni akarsz az életeden, először meg kell értened, hogy miért alakult így. Mi az bennem, amitől valami nem sikerült? Miért mindig a "NEM SIKERÜL" sikerül? Mit nem tanultam meg? Ki az a Varázsló bennem, aki örökké a hibás programot működteti, és mindig csak a kudarcban van részem?
Ha rájössz: életre kelsz.
Müller Péter

Szerintem a Péternek sincs fogalma arról, amit ír, de kb. 61 felett elhiszik, és próbálkoznakÖkörség!

Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért. Ez a baj. Ahogy a keleti bölcsesség mondja: a nem tudás az egyetlen bűn - ami lehet súlyos is, bocsánatos is, mindegy.
Amíg nem érted, benne vagy, és addig ismételed, míg meg nem érted az okát. Abban a pillanatban, amikor felvillan benned a megértés fénye - lehull rólad az átok, megszűnik a nyomás, és más emberré válsz.
Így vagyok én is, te is, és túlzás nélkül mondhatom, ez a mondat mottója lehetne minden történelemkönyvnek. Így van az egész emberiség. Úgy működünk, mint egy számítógép. Ismétlünk, ismétlünk, ismétlünk.
Ha változtatni akarsz az életeden, először meg kell értened, hogy miért alakult így. Mi az bennem, amitől valami nem sikerült? Miért mindig a "NEM SIKERÜL" sikerül? Mit nem tanultam meg? Ki az a Varázsló bennem, aki örökké a hibás programot működteti, és mindig csak a kudarcban van részem?
Ha rájössz: életre kelsz.
Müller Péter

--"Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni szerepeiken, s fölismerni, hogy nemcsak nők, de önálló, szabad lények, akiknek sorsa nem csupán a Férfi. "

Ez egy veszélyes mondat. A férfivilág nem szereti, ha egy nő önmagára ébred. Úgy véli, hogy ez csak a férfiak dolga - évezredek óta. A nő feladata a szeretkezés, a szülés, az anyaság és a nagymosás. Legyen csak jó szerető, feleség és családanya - a többit majd ő, a férfi, elintézi. De nem intézi el!

A szó igazi értelmében vett Férfival az eltelt hetvenöt évem alatt alig találkoztam. (Magamat is beleértve, persze. ) Eltorzult, korrupt másolatai vagyunk az igazi férfiideálnak.

Önérzetesek helyett önzők, bölcsek helyett okosok, sőt, ostobák vagyunk. Bátrak helyett gyávák, erősek helyett erőszakosak, gyengék és alkalmazkodók lettünk. Hősök helyett sunyikká váltunk. Eszményi célok helyett anyagiakat követünk, a természetet kifosztjuk, és nem bánunk jól a nőkkel. Enyhén szólva...
--sztem is! - jég!
Nem ismerjük az uralkodás, csakis a zsarnokság művészetét. Az uralomhoz megértés és szeretet kell. A zsarnoksághoz elég az erőszak, a lelketlen erő, az érzéketlen önzés és a gátlástalan fölényesség.

Az uralkodó tudja, hogy szolgál. A zsarnok azonban másokat kényszerít szolgálatra, és önmaga fölött senkit, semmit nem ismer el. A zsarnoknak egyetlen lételeme és istene van: a Hatalom. A mai férfi nem tudja a sorsfeladatát betölteni. Az uralmat nem ismeri, csakis a hatalmat.

Az "együtt"-et nem bírja sokáig - elfojtja benne az "enyém". A nőre is azt mondja: "Enyém vagy! " Eszébe sem jut, hogy amikor egy nő teste végre befogadja, a helyzet - ha ezzel a birtokviszonnyal kifejezhető - éppen fordított: ő lett a nőé, és addig az övé, amíg az magában tartja. Biológiai értelemben innen kezdve már a magja sem az övé - minden a nőé.

"A tiéd lettem, egészen! " - mondhatnánk mi, férfiak, minden ölelés után. Neked adtam magam, de nem mondjuk. Nem is gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy a női lét értelme mi vagyunk. A nő sorsfeladata, hogy értünk éljen, minket szolgáljon, nekünk szüljön.

Komoly szerzőknél olvashatod, hogy a nőknek valójában nincs is lelkük, lényegében olyanok, mint a beszélő háziállatok. Ennek vége! Ez a több évezredes szemlélet nemcsak a nők életét tette tönkre (és persze a férfiakét), hanem az egész földi életet.

Ha a nők nem ébrednek magukra, s nem mentik meg önmagukat, a férfiakat, vagyis az egész emberiséget - ahogy Éva teszi Az ember tragédiájának végén -, elpusztul a földi élet. Ennek a nagy műnek az utolsó felvonását éljük manapság. Címe: "A Nő önmagára ébredése. "


Nagy a valóság tartalma...

--"Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni szerepeiken, s fölismerni, hogy nemcsak nők, de önálló, szabad lények, akiknek sorsa nem csupán a Férfi. "

Ez egy veszélyes mondat. A férfivilág nem szereti, ha egy nő önmagára ébred. Úgy véli, hogy ez csak a férfiak dolga - évezredek óta. A nő feladata a szeretkezés, a szülés, az anyaság és a nagymosás. Legyen csak jó szerető, feleség és családanya - a többit majd ő, a férfi, elintézi. De nem intézi el!

A szó igazi értelmében vett Férfival az eltelt hetvenöt évem alatt alig találkoztam. (Magamat is beleértve, persze. ) Eltorzult, korrupt másolatai vagyunk az igazi férfiideálnak.

Önérzetesek helyett önzők, bölcsek helyett okosok, sőt, ostobák vagyunk. Bátrak helyett gyávák, erősek helyett erőszakosak, gyengék és alkalmazkodók lettünk. Hősök helyett sunyikká váltunk. Eszményi célok helyett anyagiakat követünk, a természetet kifosztjuk, és nem bánunk jól a nőkkel. Enyhén szólva...

Nem ismerjük az uralkodás, csakis a zsarnokság művészetét. Az uralomhoz megértés és szeretet kell. A zsarnoksághoz elég az erőszak, a lelketlen erő, az érzéketlen önzés és a gátlástalan fölényesség.

Az uralkodó tudja, hogy szolgál. A zsarnok azonban másokat kényszerít szolgálatra, és önmaga fölött senkit, semmit nem ismer el. A zsarnoknak egyetlen lételeme és istene van: a Hatalom. A mai férfi nem tudja a sorsfeladatát betölteni. Az uralmat nem ismeri, csakis a hatalmat.

Az "együtt"-et nem bírja sokáig - elfojtja benne az "enyém". A nőre is azt mondja: "Enyém vagy! " Eszébe sem jut, hogy amikor egy nő teste végre befogadja, a helyzet - ha ezzel a birtokviszonnyal kifejezhető - éppen fordított: ő lett a nőé, és addig az övé, amíg az magában tartja. Biológiai értelemben innen kezdve már a magja sem az övé - minden a nőé.

"A tiéd lettem, egészen! " - mondhatnánk mi, férfiak, minden ölelés után. Neked adtam magam, de nem mondjuk. Nem is gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy a női lét értelme mi vagyunk. A nő sorsfeladata, hogy értünk éljen, minket szolgáljon, nekünk szüljön.

Komoly szerzőknél olvashatod, hogy a nőknek valójában nincs is lelkük, lényegében olyanok, mint a beszélő háziállatok. Ennek vége! Ez a több évezredes szemlélet nemcsak a nők életét tette tönkre (és persze a férfiakét), hanem az egész földi életet.

Ha a nők nem ébrednek magukra, s nem mentik meg önmagukat, a férfiakat, vagyis az egész emberiséget - ahogy Éva teszi Az ember tragédiájának végén -, elpusztul a földi élet. Ennek a nagy műnek az utolsó felvonását éljük manapság. Címe: "A Nő önmagára ébredése. "

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja : ha újra találkozunk azzal akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindig él, amig nem látjuk újra. Nem az emléke hanem a hiánya él bennünk / Müller Péter /[/idézet


Mi lenne, ha kicseszett útravalók nélkül csak úgy élnétek...?


szerintem minek olvasod, ha nem érdekel Szöszke, akkor be sem kellene ide lépned, ez a hely nem neked való!!! Hisz az egész erről szól nem???

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja : ha újra találkozunk azzal akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindig él, amig nem látjuk újra. Nem az emléke hanem a hiánya él bennünk / Müller Péter /

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja : ha újra találkozunk azzal akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindig él, amig nem látjuk újra. Nem az emléke hanem a hiánya él bennünk / Müller Péter /[/idézet


Mi lenne, ha kicseszett útravalók nélkül csak úgy élnétek...?

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja : ha újra találkozunk azzal akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindig él, amig nem látjuk újra. Nem az emléke hanem a hiánya él bennünk / Müller Péter /[/idézet
Mi lenne, ha kicseszett útravalók nélkül csak úgy élnétek...?